agglomerát

Aki járt már komoly, nemzetközi jelentőségű múzeumban, az tudja, hogy egy ilyen (legtöbbször) közintézmény megjelenése általában az antik építészeti megoldásokra hajaz – s hogy a járólapok többsége ezekben az épületekben mind márványból van. Ennek az az egészen egyszerű oka, hogy a márvány egyrészt rendkívül ellenálló kőzet, másrészt pedig minden térnek egyedülálló, exkluzív, pompázatos megjelenést biztosít. Ugyanez igaz az agglomerát párkány esetében, ahogyan az összes márványos anyagú felületről. Évszázadok óta használják, így ha lenne bármilyen hátulütője a kőzetnek, az már kiderült volna. De nincs, így az agglomerát megmaradt klasszikus burkolóanyagnak, mely a végletekig esztétikus, és soha nem megy ki a divatból. Kialakulásában a Föld mélyén uralkodó nagy nyomás és iszonyú hőmérséklet együttesen játszott szerepet; a mélyben kikristályosodott, majd a kőzetlemezek mozgásának hatására a felszínre került ez a páratlan kőzet. A hatalmas nyomás következtében szerkezete tömörebb lett, mint a mészkőé. Amit a múzeumokban látunk, az a csillogó felület polírozás hatására tűnik elő. Mivel a márvány nagyon sokszínű és változatos megjelenésű, nincs két ugyanolyan márványtábla a világon, azonban egyes fellelő helyeken nehézkes a tömbben való bányászása. Így nem lehet belőle egybefüggő nagyobb felületeket méretezni. Viszont az agglomerát 95% márvány, a maradék rész pedig azon anyagok összessége, amelyekkel összeáll a munkalap. Az ellenállóságáról már esett szó; ám arról, hogy ennek ellenére kitűnően faragható, arról még nem. Pedig ez teszi a márványt olyan közkedveltté: hogy szépsége mellett könnyen lehet vele dolgozni is. Continue reading →