Hamarosan nagynéni leszek, és nagyon izgatott vagyok emiatt. Még nem tudjuk, hogy kisfiú vagy kislány érkezik a családba, de a nővérem és a férje nem is akarják előre tudni – úgy vannak vele, hogy a szobát egyébként sem kifejezetten lányosnak vagy fiúsnak számító színekkel rendeznék be, és ugyanígy vannak a babadolgokkal is – színes és neutrális darabok és kiegészítők is részei a palettának. Én persze azért nem bánnám, ha kiderülne a baba neme, egyrészt már most többet becézgethetném, másrészt nagyon kíváncsi típus vagyok alapból is – pláne egy ilyen nagy eseménynél, hát, gondolhatjátok! Nővéremék egyébként apás szülést terveznek, ami azért is izgalmas nagyon, mert a férje nem arról híres, hogy a gyomra nagyon bírná a durva dolgokat.
Persze ott a másik tényező is, hogy lelkileg támogatni szeretné nővéremet, ami egy nagyon szép dolog, ráadásul nem kell „premier plánban” néznie a folyamatot, de tény, hogy sok férfiban akkor értékelődik át a szülés mint olyan, amikor tanúja lesz egynek. Szóval kíváncsi leszek erre is, hogy alakul. Persze a lényeg, hogy egészség legyen, valójában semmi más nem számít! Örülök, hogy pont befejeztem az egyetemet és vissza tudtam költözni a szülővárosomba, mire jön az unokaöcsém vagy unokahúgom, így sokkal többet tudunk majd együtt lenni a családdal. A szüleink is nagyon izgatottak, hiszen ez a drága jövevény lesz az első unokájuk – nagyon várták, várják már. Szerencsére engem még nem nyaggatnak azzal, mikor fogok szülni, amiért különösen hálás vagyok, tekintve, hogy egyelőre nem is lenne kinek, úgyhogy hálás vagyok, hogy továbbra sem rám hárul a figyelem… Continue reading